The Paul Street Boys

Was it good? Nemecsek fixed his blue eyes on Gereb and replied: Yes, and quietly added: Much better than to be standing on the bank, laughing at me. I'd rather stay in the water neck-deep until New Year than be hand-in-hand with my friends' enemies. I don't mind having dipped in the water. The other day I fell in there by myself. I saw you then, too, with these strangers on the island. But you fellows can invite me as long as you like, you can flatter me and shower me with presents - yet I won't have a thing to do with you. And if you give me another ducking, if you throw me in the water a hundred times, or even a thousand times, I'll come here tomorrow and the day after just the same. I'll find a hiding place where you won't get me. I'm not afraid of anyone of you. And if you'll come to Paul Street, to take our ground away, we'll be on the spot! And don't you forget that either! I'll show you that with ten of us against your ten, you'll hear a different sort of talk from what I'm giving you now. It was easy enough to get the better of me! The one that's stronger always wins! The Pasztor boys stole my marbles in the Museum Garden because they were stronger. Now I got a ducking because you are stronger! Easy enough when ten are against one! But I don't care! You can even beat me up, if it'll do you good. I could have saved myself from the ducking, but I wouldn't join you. I'd rather be drowned or have my brains knocked out than be a traitor...like....somebody standing over...there....

...Basit çocuk ruhunda derinden derine bir şeyler değişiyordu: Hayata dair, hani içinde hepimizin bazen kederli, bazen neşeli köleler olduğumuz hayata dair, bazı gerçekleri kavramaya başladığını hissediyordu.

Egyikre sem felelt. Keserűen mosolygott, és simogatta a vizes kabátját. De akkor elébe állt Geréb, széthúzta vigyorogva a száját, és kevélyes fejbólintással ezt kérdezte tőle: - Jó volt? Nemecsek ráemelte nagy kék szemét, és felelt. - Jó volt - mondta csöndesen, és hozzátette: - Jó volt, sokkal jobb volt, mint a parton állni, és kinevetni engem. Inkább újesztendeig a vízben ülök nyakig, mint hogy összeszűrjem a levet a barátaim ellenségeivel. Én nem bánom, hogy a vízbe nyomtatok. A múltkor magamtól pottyantam a vízbe, akkor is láttalak a szigeten az idegenek közt. De engem meghívhattok magatok közé, hízeleghettek nekem, adhattok ajándékot, amennyit csak akartok, semmi közöm hozzátok. És ha még egyszer a vízbe nyomtok, és még százszor és ezerszer a vízbe nyomtok, akkor is eljövök ide holnap is meg holnapután is! Majd csak megbújok valahol, ahol nem vesztek észre. Nem félek én egyikőtöktől sem. És ha eljöttök hozzánk a Pál utcába, elvenni a földünket, hát majd mi is ott leszünk! És meg fogom nektek mutatni, hogy ahol mi is tízen vagyunk, ott másképpen fognak veletek beszélni, mint ahogy én most itt beszélek. Könnyű volt velem elbánni! Aki erősebb, az győz. A Pásztorok ellopták a golyóimat a Múzeum-kertben, mert ők voltak az erősebbek! Könnyű tíznek egy ellen! De én nem bánom. Engem meg is verhettek, ha úgy tetszik. Hiszen ha akartam volna, nem kellett volna a vízbe mennem. De én nem csaptam fel közétek. Inkább fojtsatok vízbe, és verjetek agyon, de én ugyan nem leszek áruló, mint valaki, aki ott áll, ni... ott... Kinyújtotta a karját, és Gerébre mutatott, akinek most a torkán akadt a nevetés. A lámpa fénye ráesett a Nemecsek szép szőke kis fejére, víztől fényes ruhájára. Bátran, büszkén, tiszta szívvel nézett a Geréb szemébe, s Geréb ezt a nézést úgy érezte, mintha valami súly szállott volna a lelkére. Elkomolyodott, és lehorgasztotta a fejét. És ebben a pillanatban úgy hallgatott mindenki, olyan nagy volt a csönd, mintha templomban lettek volna a fiúk, s tisztán lehetett hallani, amint Nemecsek ruhájáról a kemény földre csöpögött a víz...